Hoppál Vendelné emlékére, aki cikkünk nyomtatásban való megjelenését követően hunyt el.

Az idén 60 éves Cipőipari Szövetkezetben ilyen érdekességekről is beszélgetttünk Lakatos Tamásné Zsuzsival, aki  itt járta végig a szakmai ranglétrát, a tanulóévektől az elnökségig.

1951-ben hat fővel alakult meg a majsai Cipész Kisipari Termelő Szövetkezet. A cégformához máig hűek maradtak, bár időközben sokszor változott a rájuk vonatkozó szövetkezeti törvény, de nem a név, hanem a szakma a fontos mindazoknak, akik itt dolgoznak, dolgoztak. Az első elnök Hegyes Ferenc volt, akinek akkoriban a munkaszervezés és üzletkötés is a feladatai közé tartozott. Honvédségi bakancsokat, magasszárú cipőket, félcipőket gyártottak akkoriban itt a cipészek és a tűzőnők. A nehezebb, fizikai erőt is igénylő aljazást általában a férfiak végezték, ahogy ezt Hoppál Vendelné Rózsika néni is mesélte, aki az alakulást követő évben kezdett a Szövetkezetben dolgozni, majd szakoktatója lett azoknak a fiatal lánykáknak akik ezt a szakmát választották. Rózsika néni már 91 éves, de még mindig név szerint sorolja volt tanítványait a régi fényképről, mesél az embert próbáló munkáról az akkor még pedálos varrógépeken, meg a szakma szeretetéről.

Sikertörténet számokban

1969-ben már 78 fős létszámmal sikerült 5 milliós árbevételre szert tennie a szövetkezetnek. A ‘70-es évek elején indult a gipsi szárú csizma gyártása, a bevétel mgduplázódott és a létszám is több mint 100 főre duzzadt. Az éves közgyűléseken egyre növekvő darabszámokról, árbevételről és a dolgozói létszám emelkedéséről számolhatott be a vezetőség. 1978-ban Bari István vette át az elnöki feladatokat, és a fölfutó  termelés miatt a helyük (a mai a Járóbeteg Szakrendelő helyén álló sarki épület) is  szűknek bizonyult. 1981-ben már az új (a jelenlegi, Félegyházi úti) területen folyt a termelés, és kezdődött meg az Indiából vásárolt női csizmafelsőrészek itteni talpazása, értékestése. 1988-89-ben kínai hótaposó felsőrészeket dolgoztak fel, ami a kereskedők import-korlátozásával egy időben kedvező árával, újszerűségével aratott nagy sikert a szocialista piacon. A csúcs 1988-ban volt, amikor 335.000 pár terméket állítottak elő és mindez 296 millió árbevételt hozott a kasszába. Igaz ekkor az ország öt nagy cipőgyára (Bonyhád, Szigetvár, Rakamaz, Dunaújváros, Salgótarján) is a majsaiaknak dolgozott, akik már nem győzték a munkát.

A ‘90-es években már bérmunkával is foglakozott a majsai Cipőipari Szövetkezet. ADIDAS, Berkemann, Ganter  cipőket  készítettek a majsai és környékbeli dolgozók. Ebben az időszakban a ‘95-ös év sikerült legjobban, 15 milliós nyereséggel zárták. 2000-ben egyik partnerük csődöt jelentett és ahhoz, hogy az aktuális (augusztusi) fizetést ki tudják adni a dolgozóknak, csődegyezséget kellett kötniük, ami gyors bevételt hozott ugyan, de 4,5 millió forintos veszteséget is. Szegény embert az ág is húzza – szokták mondani,  a termelést ekkor még az akadozó anyagellátás is lassította, ami közel 30%-os termeléskiesést okozott. Ennek kiküszöbölésére kötöttek szerződést egy svájci céggel, de az üzlet nem várt 1,8 milliós többletköltséggel zárult, ami elvitte a bérmunkadíj nagy részét. Ebben az időben a nagyker-kisker értékesítési rendszert felváltotta a közvetlen kereskedés az üzletekkel, hogy csökkenteni tudják az árakat. Saját üzletkötőt  vettek fel, így az ország 60 városának  közel 100 üzletében lehetett vásárolni a saját tervezésű gyógypapucsokból, szandálokból, csizmákból. A kor követelményei szerint megtalálhatók a világhálón, prospektusok, szakmai kiállítások segítik az értékesítést és a gyártás is korszerű minőségbiztosítási rendszer szerint történik.

A XXI. század beköszöntével a Majsai Cipőipari Szövetkezet továbbra is végez bérmunkát saját tervezésű, kényelmes lábbelijei gyártása, forgalmazása mellett. Papucsai, szandáljai mellett újabb bőrrel kapcsolatos területre kacsingatnak, hiszen egy osztrák partnerük révén, valószínű, hogy övek is készülnek röviden a gyártósoron. Ma már nem üzemel ugyan a saját boltjuk a Félegyházi úton – fenntartása költségesnek bizonyult -, de a szezononkénti vásárok a készáru raktárban található termékekből, beváltották a hozzá fűzött reményeket.

Hoppál Vendelné 17 évesen (1937-ben) kezdte meg a munkát a cipész szakmában 2,5 év inaskodás után, majd a gyártás mellett szerzett “marketing ismereteket”, amikor a 400 pár cipővel megrakott lovaskocsival indultak vásározni. Élete nagy részét már itt, a cipész ktsz-ben töltötte, ahol átadhatta tudását az utódoknak. Élvezte az emberek bizalmát a “vállalóban”, amikor a javításra hozott cipőkkel, táskákkal bíbelődött, és jóleső érzéssel tölti el még ma is, hogy több mint húsz éven át volt tag is a szövetkezetben. Törzsgárda jutalmat még ma is kapnak itt a dolgozók, bár párját ritkítja ma már a 40 éve tartó hűség a Majsai Cipőipari Szövetkezethez.

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

Szüreti fesztivál sült malaccal, fegyvermesterrel, jó borokkal

Next post

Terbe Zoltán elleni vádemelési javaslattal zárult a nyomozás