A Konecsni-múzeumban tartották a majsai helytörténész szerzőpáros Csík Antal és Kozma Huba legújabb, Együtt megélt történelem című kötetének bemutatóját. A „rendhagyó történelemórán” Nyerges Benjamin, a Dózsa-gimnázium igazgató-helyettese vezetésvel zajlott a beszélgetés, ahol felidéződtek a második világégés kiskunmajsai sorsokat meghatározó történései, melynek során a hallgatóság is bekapcsolódhatott a múltidézésbe. Megható volt látni a könyvbemutatón Czirkó Mátyásné Dér Margitot, aki tizennégy évesen maga is menekült a kegyetlenkedő szovjet katonák, akik közben lelőtték édesanyját.

 „Hiánypótló munka Csík Antal és Kozma Huba most megjelent könyve. Több mint két évtized eltelt már a rendszerváltoztatást megelőző szabad szavakat, véleményeket is ketrecbe záró korszaka óta, az elmúlt még terjedelmesebb évtizedek alatt kialakult szájzár azonban csak nem oldódik. Pedig most már jó ideje a megtorlás kockázata nélkül lehetne beszélni a kommunizmus bűneiről, annak áldozatairól, szavakba, mondatokba lehetne formálni azokat a gondolatokat, melyeket korábban igyekeztek elfeledtetni, némaságra ítélni a szovjet megszállásra kárhoztatott országokban.

Különösen és legfájdalmasabban a helyi konkrét események, bűnök felkutatásával, felmutatásával adósak történészeink. Mi keserítette meg, hajszolta ellenállásba, s ennek következtében kergette gyakran önfeláldozó harcba  a helyi társadalom közembereit? Akiknek hozzátartozóit, házát, jószágát, mezejét egyaránt kisajátították, megbecstelenítették az idegen megszállók és az őket támogató, kiszolgáló helyi pártkatonák. A szerzőpáros fő törekvése ebben a rendhagyó könyvben: a bűnösöket néven nevezni. Hogy ne mosódjon el a vétkesek és az áldozatok közötti határvonal, mert a világ erkölcsi rendje bomlik fel, ha ez megtörténik. A most megjelent könyv szerzői felkutatták, hadrendbe állították a szülőföldjük szovjet megszállásakor áldozatul esettek névsorát, életadatait, civileket és honi katonákat, de pótolták azt a mulasztást is, melyet az előttük járó nemzeték követett el, felkutatták a távoli harcmezőkön elesett helybéliek életadatait is.  A szovjet hadsereg kíméletlen városra törésének históriáját (túl)élő szereplők mondják el az utókornak. A szerzőpáros harmincöt túlélő szemtanút szólaltat meg ebben a nyilvánosságra készülődő kiadványban.” – írja a könyv ajánlójában Csóti Mária.

„Kísérletet teszünk arra, hogy megjelenítsük egy délalföldi nagyfalu szándékosan feledésbe taszított korszakát. Hogy adatközlőink, beszélgetőtársaink segítségével kimondjuk a sokáig kimondhatatlant” – írják a szerzők a könyv előszavában, aki Ilyés Gyulát idézve vallják:„Mert aki kimondja , föl is oldja a rettenetet”.

 Sikerült. Hiteles történelemkönyv született, aminek ott a helye a majsai családok polcain, amiből oktatni kellene az iskolákban a helytörténeti órákon.

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

Két évvel csúsznak a Timocco határidők

Next post

Megkezdődött a korábbi majsai polgármester büntetőpere