Egy igazi falunapon nem számít különösebben, hogy mi szól a színpadon, hiszen elsősorban a lakosság településhez fűződő viszonyát fejezik ki az ilyen alkalmak. A pénzhiány miatt persze rengeteg rendezvény kényszerül arra, hogy karaoke-művészekkel töltse ki a műsoridőt, de a Kígyósi Falunapon kizárólag csak élő zene volt – és remek előadások szombaton: a Kígyós határában végzett ásatások apropóján a kígyósi tanyavilág történetéből kapott ízelítőt a hallgatóság a középkortól napjainkig.

Az első előadó az ásatásokat vezető Wilhelm Gábor régész volt, aki a Kígyós határában lelt leleteket mutatta be, valamint azokat a településeket, amelyek Kígyós környékén létrejöttek és az enyészetté lettek az utóbbi években – ami alatt az utóbbi jó 1500-2000 évet kell természetesen érteni.

Ma is szarmaták élnek az ősi szarmata földön

A legegyszerűbben egy könyvként lehet elképzelni a különböző korok településeit, ahol egy-egy papírlap felel meg az adott kornak, s mondjuk a sorok a településeknek – korszakonként ugyanis több település is volt a környéken, miután környezetük erőtartalékai kimerültek, egy kicsit arrébb alapítottak új települést, és így vándoroltak egyre tovább. Ez volt jellemző a szarmaták korában, időszámításunkat követően 2-300 évvel, és ez az Árpád-korban, a honfoglalás után.
A tatárjárás idejében egy kicsit egyszerűbbé vált a helyzet, nem sok minden maradt itt sem, mígnem a kihalt, megölt, elhurcolt  lakosság helyére meg nem érkeztek a kunok. A következő papírlap viszont ismét üres nagyjából, a török hódítást követően, ahogy az Alföld nagy része, jó részt Kígyós környéke is lakatlanná vált. A kihalt Kiskunságba az új telepesek, a jászok vittek életet, akik az alánok révén a szarmata törzsszövetségből származnak – s a kör itt bezárul.

Ha ennek a könyvnek a papírlapjait átlátszó pauszpapírként, vagy fóliaként képzeljük el, akkor egyszerre láthatjuk a különböző korszakokat, Kígyós környéki településeket – mint egy régész, mint Wilhelm Gábor, aki persze ugyanezt egy két méter széles ásatási szelvényből is képes kiolvasni.

Persze ez nem annyira egyszerű, ahogy itt néhány sorban összefoglaltuk. A Kiskunság betelepítése önmagában egy külön történet, ahonnan Majsa születése is származtatható, s tulajdonképpen ehhez, illetve a majsai mezőgazdaság, állattartás fejlődéséhez, a tanyák kialakulásához  kapcsolódik a ma ismert Kígyós kialakulása is. Erről Nyerges Benjamin tartott szép előadást (aki ráadásul képviselői tiszteletdíjából 20 ezer forinttal is támogatta a rendezvényt), melynek különlegességei a korabeli, 18. és 19. századi térképek voltak – amelyekről szépen leolvasható volt, hogyan hódították meg a tájat a telepesek, és hogyan fejlődött a környékbeli tanyavilág.

Nagyvárosi blues a homokon


Az utolsó előadó Benedek Istvánné nyugdíjas tanító néni volt, aki már a 20. századba kalauzolta el a hihetetlen meleg ellenére is kitartó hallgatóságot, és az előadások szünetében játszó Szanki Citerazenekar tagjait. Ekkor már javában készült koncertjére a szegedi Blues Bell zenekar: Wilhelm Gábor itt nem régészecsetet, hanem basszusgitárt ragadott, a szájharmonikás-énekes Hrabovszky Tamás lelkesen köszöntötte (a gitáros Török Péterrel és a dobos Szabó Csabával) a közönséget megjegyezve, hogy szerinte itt először szól élő blues zene. Ez valószínűleg tényleg így volt, különösen az a nagyvárosi elektromos blues számít hiánycikknek a kígyósi homokon, amit Chicagóból, Detroitból, New Yorkból, Los Angelesből importált a falunapra lelkes hallgatóságának a zenekar – akik, és ezt már most ki lehet jelenteni, az év talán legjobb koncertjét adták Majsa és környékén a csólyospálosi  D-Paprika Kft. szörp és almachips támogatásával;  szerencsésnek mondhatja magát, aki ott volt, hallotta és kóstolta.

V. Béla: Királyavatás a kígyósi homokon

A vasárnapi zárónapon (ami egy kicsit a szombat délutáni kezdés miatt fellengzősen hangzik, de ez nem a falunap hibája, így szokás trendin nevezni egy rendezvény utolsó napját) a már jól ismert produkciók voltak műsoron, a Csólyospálosi citerazenekar és asszonykórus, a Nyargaló Hagyományörző Lovasegyesület lovasbemutatója.
Az Ifjúsági Fúvószenekar természetesen nem playback, hanem élőben fújt, az Abonyi Attila vezette Ütőegyüttes szintén élőben ütött. Olyannyira, hogy a műsort vezető Bozóki Szilviával egy élvezetes hangszer- és műfaj bemutatót is tartott a zenekar vezetője, a közösségi ház mögött berendezett “művésztérben”, aminek kialakítása telitalálat volt. A rendkívül hangulatos helyszínen úgy lehetett élvezni a produkciókat, hogy a padsorok mellett rotyogott a bogrács, az egyikben birka, a másikban kecske, a Kisunmajsa Városért Szövetség Egyesület felajánlásából felállított frissen-ropogós Leader-sátrak adták a hűs árnyékot. Oldalt a rendezvény házigazdája, a Hit és Kultúra Alapítvány szintén pályázaton nyert vadiúj mobil-pavilonjában sült a kígyósi krumplispogácsa, a pavilon meg nem azért mobil, mert használat közben mozog (nehéz is lenne úgy sütni benne) hanem mert máshol is pillanatok alatt felállítható – nincs már infrastrukturális akadálya a  kígyósi pogácsa elterjesztésének.

A vidám sokadalmon nyoma se volt a kényszeres megfelelni vágyásnak, jaj, mi lesz, ha nem lesznek annyian, mint tavaly, nem részletezzük, utaltunk rá előzőleg. Egy nagyra nőtt házibulihoz hasonlított leginkább, ahol a figyelmes házigazda épp úgy gondolt a háziakra, mint a vendégekre, a megjelent politikusok (voltak számosan) békésen sörözgettek, beszélgettek szinte civilként a háttérbe húzódva…

A buliérzést fokozta az ezen estén nem csupán interaktív, de határozottan hiperaktív Nokta Gábor a Mayossával, akiket szintúgy nem playback kísért a Véka zenekar.
Hát ott aztán volt minden. Az alapot, a táncműsort kár is említeni, mert volt királyavatás eskütétellel és a végén egy fergeteges táncházzal, ami aztán az igazán nagy bulikban szokásos vonatozásba torkollott.

A csólyospálosi tamburások koncertje már igen viharosra sikeredett, csendesebb időjárás esetén itt egy igen lírai leírás következne a falunap végéről: hogyan siklik végig a lemenő nap fénye a kígyósi bekötőúton, s csillámlik meg még utoljára az éppen elhallgató tamburákon.

Támogatók, akiket a szövegben nem említettünk

A rendezvény nem jöhetett volna létre a Kiskunmajsa Város Önkormányzata anyagi hozzájárulása nélkül, ahogy a Művelődési Központ segítsége is elévülhetetlen.
A Majsa Pite Kft, a Vasút Étterem szintén rengeteget segített a sikeres rendezésért, ahogy a lelkes kígyósi és majsai emberek népes csapata is. Már említésre került, de mint házigazda és támogató a Hit és Kultúra Alapítvány nem maradhat ki ebből a felsorolásból sem. Végezetül külön köszönet illeti áldozatos munkájáért azt, aki nélkül a Kígyósi Falunap nem kerülhet megrendezésre: Sági Lajos plébános atyát.

Sági Lajos atya Nyerges Benjaminnal a szombati előadáson

3 Comments

  1. Linda
    okt 4, 2012 at 10:36 — Válasz

    Én kint voltam a Kigyósi falunapon,igaz csak vasárnap,de ezen a napon ugyanazt láttam mint az elöző 3 évben. :(( Nem értek egyett azzal a véleménnyel,hogy egy ilyen rendezvényen nem a program számit! Nagyon is sokat számit,hogy mit látunk! Nem csak én hanem nagyon sokan unalmasnak találták a falunapot,nem is csodálom,már harmatszorra látjuk ugyanazt a müsort. Már ott a falunapon lehetett látni,hogy a közönség unatkozik,lehetett látni mindenkin,hogy ezt már láttuk tavaly,meg tavalyelött. Épp itt az ideje,hogy jövöre ujabb programokat találjonak ki! Mondjuk lehetne hivni közismert fellépöket,(jó ne legyünk telhetetlenek,fellépöt) akire sokan kiváncsiak lennének,akiért sokan kilátogatnának. Szerintem érdemes lenne több pénzt áldozni a rendezvényre,volna rá igény! Az idén is elég sokan kilátogattak Kigyósba,én úgy láttam,hogy több százan is voltunk.
    Igazán kár lenne ha ez a rendezvény az érdeklödés hiánya miatt megszünne!

  2. Linda
    okt 4, 2012 at 11:49 — Válasz

    Még egy pár észrevétel ami eszembe jutott még.
    Nem tudom,hogy az árusok kiválasztása hogy történik,de jó lenne ha a jövöben a szervezők egy kicsit oda figyelnének hogy kik jöjjönek. Sajnos az idén csak gyerekjátékot és édeséget árusitók voltak,felnöteknek semmit nem lehetett venni.
    Jó lenne ha jövöre felnötteknek való disz vagy használati tárgyat is árusitok is jönnének.

  3. Linda
    okt 4, 2012 at 11:59 — Válasz

    A büfé árai egyszerüen elképesztöek voltak a falunapon! Hihetetlen drágaság volt! 🙁 Egy üveg (3dl.) rostos 300 ft volt,a boltokban egy liter s-i-o rostost 229 ft-ért lehet kapni.
    Szerintem azért a szemtelenségnek is van határa!
    Nem ártana ezen elgondolkodnia a büfé tulajának aki szintén ott szokott bevásárolni ahol én.

Minden vélemény számít!

Previous post

Liupanshui

Next post

Kecskemét kenyerét Jászszentlászlón sütik