15 évvel ezelőtt Bak Lajos az akkor Művelődési Központ igazgatója javasolta, hogy legyen Kiskunmajsának is saját rádiója. Az FM 88,2-es frekvenciát pályázta meg az intézmény, ami először csak “kísérleti üzemmódban”, majd 1998-tól, a nap 24 órájában szólt szerkesztett műsorokkal, zenékkel, 2009. március 1-ig. Azóta már csak 12 és 16 óra között hallgathattuk a  RÁDIÓ MAJSÁT és végül 2011. február 9-én elnémult. A nap 24 órájában katolikus adó szól helyette.

Az első év a szegedi Rádió 88-hoz és Tóth András (Óriás) nevéhez fűződik, akik a szomszédos megyeszékhelyről kijárva adták a műsort. Majd váltás, “Helyi rádiót, helyi emberekkel kell működtetni” – vallotta ‘99 környékén az akkori üzemeltető Siba Bt. vezetője, Sibalin Endre (Tisza Rádió, Szeged). Így vezethettünk műsort amatőrként pl. Toldi Leventével -Csuka Tibivel később mi mást, mint informatika magazint is vittek-, Tabajdiné Sipos Szilvivel -akivel nem “átalkodtunk” szombat délelőttönként kettős műsorvezetést is kipróbálni- Szabó Zolival és technikus segítőnk volt Tóth Lali is. Kelyman Gyöngyi is itt találkozott ezzel a szakmával először, sőt, élete párjával is! A messzi távolból rémlik fel még Bedő Viktor neve, Vasmanszki Lilláé, Csillag Ákosé, Kurucsai Janié, Seres Lalié, Patyi Laci sportműsorai és persze a mentoraink, a tapasztalt szegedi rádiósok: Pozsár Robi és Csetkovics Csilla neve is.

 A működtető cégek és a stúdió is változott időközben, több embernek nagyobb helyre volt szüksége, így lett pl. a mosdóból iroda. Sok ember, sok vidéki egyetemista fiatal fordult meg Kiskunmajsán azért, hogy a rádiózást tanulja, gyakorolja és közben megismerte, megszerette a várost és lakóit. Aki ezen a területen dolgozik, “ kötelező” jelleggel ismerkedik, beszélget, elemez, nyomoz, kicsit bohóckodik ha kell. “Mindent a hallgatóért!” Még ébresztjük is ha kell, vagy eszébe juttatunk évfordulókat, névnapokat, dátumokat a reggeli Műzlee-ben, híreket hozunk a kistérségből, Majsáról (Napraforgó) a nagy világból is. Ezt persze zenével körítve, amit sokszor maguk a hallgatók választanak (Kívánságműsor), üzennek általuk szeretteiknek, barátaiknak, emlékeznek egy jó bulira, vagy poénra.

Nem csak a híreket  hozta a Rádió Majsa, hanem ismert sportolókat, zenészeket (Magna Cum Laude, Unisex, Dolly, Animal Cannibals, Gáspár Laci, Oláh Ibolya, Székhelyi József), művészeket is Majsára, hogy közönségtalálkozóra hívjuk őket pl. a Noé Bárkájába, Műv. Házba vagy a Tekepályára és olyat is kérdezhessen a hallgató vagy a műsorvezető, amit eddig más nem (pl. a Majsai Palettában). Hoztunk érdekességeket a nagyvilágból (Desszert), technikai újdonságokat (Informatika Magazin) és különleges ízeket,  ételek receptjét (Vasárnapi Étlap), régi zenéket (Öreg Szent kívánságműsora). Felsorolni is nehéz milyen szerteágazó volt a kíváncsiság, ami jellemezte az itt megforduló műsorvezetőket pl. “Tihany Viktor, Szőke Timi, Bozóki Szilvi, Erdei Gabi, Bálint K. Gergő, Király Tamás, Nemere Ilona, Mihály Csabi, Jernei Imi, Gyuris Peti, Szimicsku Laci, Komjáti Orsi, Papp Nóri, DJ Yano, Locskai Laci, Imrényi Dávid, Kiss Andi, Szalma Baksi Feri, Nagy Ági, a jó öreg Szent, csak úgy random. És az azóta már legjobb barát, de akkor még rettegett főnök és tanító, Molnár Szilvi” – írta Mára Krisztián megkeresésemre. Vagy ahogy a zenei szerkesztő Mihály Csabi emlékszik vissza: “A teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel néhány nevet, akik aztán kirepülve a fészekaljból más médiumoknál további sikereket értek el: Szimicsku Laci, Bálint K. Gergő, Kisházi Sanyi, Király Tomi, Nagy Ági, Kiss Bea, Bene Szabi, azaz Boki és persze Mára Krisz, aki mint főszerkesztő terelgette a nyájat.”

Persze minden emlék emberekhez kötődik, ahogy írja Krisztián: “Felmerülő emlékek, amik most bennem kavarognak, mindez majsai emberekhez kötve: Mayossa Néptáncegyüttes Csuka Tibivel és Nokta Gabival, a fúvósok Bozóki Janival és Abdullal, Boci és Szabi a Majsa Gyöngyéből, Gál Csabi és Lui a Terminátoros guruk, Szekeres Béla és Posztobányi Laci az újságtól, Tóth Viktor és Erika, Pista bá és Klárika, no meg a Dózsáné Betti a művházból…A híres Patyi-fagyi, Dinnyés Feri bácsi és az időben soha vissza nem érkező újságok, Jobo Csabi meg a pizzája és Ildikó, Noé meg az András, Tibcsi és Erika. Margó és Imre, Piroska néni és a csodás sütijei. Csóti Péter igazgató úr és  a tisztelt András a Széchenyiből, Dodi és a kézilabdacsapat, Bálint Roli, aki állandóan jégkásával itat és édesapja, aki óriási arc. Klári a strandról és az örök jószívűsége. Az internet legyőzhetetlen ura Bozóki Pisti és Roland, aki titokban fogathajtó, a rádióval szemben lévő cukrászda és Csabi, a profi cukrász, aki sosem engedett el üres kézzel. Az Sz.Kovács meg a Majoros, na meg a Sándor Józsi a majsai cross motor versenyekről. Robi, az igazi homoki vipera! Faludi Tamás, Mózer Gyula és a Farkas Misi az önkormányzattól. Eszembe jut még Bartalos Tamás barátom és a mindig pörgő öccse Tibi!  Holik János, Tóth Lali és Robi a Catelből. Az Alcatraz-os bulik, a Főtéri Sokadalmak, azok közül is a közös műsorvezetés Antal Imrével és a tánc Harangozó Terivel, mindez előttetek, Önök előtt, több ezer kiskunmajsai előtt. Rita és Erika a fogorvos, Kriszta és Kati a szomszédból, Tünde és Andi, na meg az a híres “én meg harapok egyet a lángosba”, Melinda és Zsolt a fürdőből, Zsófi a Bazsából, Ancsi és Niki teljesen máshonnan, Dinda Zsolti meg a Ritzel Laci, na meg a kis és nagy Kürtösi, Anikó és Tibi, a főbérlőink, na meg Emőke a macska, aki amúgy egy 6 kilós kandúr ( még a Sláger Rádió is bemondta).”

Olyan volt ez a rádió az ott tevékenykedőknek mint egy friss szellemi műhely, ahol évszakonként módosult kicsit az arculat, hogy soha ne legyen unalmas, tudjon újat mondani a stabil hallgatóbázisnak. A kereskedelmi TV-k, rádiók között is rendkívül magas hallgatottságot sikerült felmutatni a csapatnak, ahogy egy reprezentatív felmérés utal is rá 2006-ban: “helyi ügyekről való tájékozódás terén pedig a városi rádió…tölt be vezető szerepet.” Hallgatottsága akkor az írígylésre méltó 87,7% volt a válaszadók körében! Nem volt hiába az a sok stábértekezlet, ahol még zenei-, műveltségi- és napi politikai teszteket is ki kellett tölteni a résztvevőknek.

 Ahogy erről Nemere Ilona is megemlékezik: “A majsaiaknak új volt, szokatlan, sokakat óvatosságra intett, ahelyett, hogy igazán éltek volna a helyi rádió adta lehetőségekkel. De Ti újra és újra nekifutottatok bizonyítani, hogy ez jó dolog, használják a rádiót! Én 15 évvel ezelőtt másutt már dolgoztam kisvárosi rádióban, tapasztaltam, milyen nehéz megküzdeni a hallgatókkal a hallgatókért, tudom tehát, hogy milyen feladatokkal bírkóztatok. Remélem, hogy valamit hozzá tudtam tenni a munkátokhoz az idő alatt, míg én is a Rádió Majsa munkatársa voltam. Annyi szép emlékem van! Nem volt könnyű megszokni a számomra akkor még új technikát – hiszen amikor én tanultam a rádiózást, sokkal elavultabb módszerekkel dolgoztunk. Király Tamás nagyszerű mentorom volt!” Ő volt aki pl. Nagy Ágit is bevezette az egyetem után a gyakorlati rádiózásba, olyannyira, hogy egy közös reggeli műsorvezetés túl jóra sikerült! (a Főnök – Molnár Szilvi – el is tiltotta őket egy időre a további közös produkcióktól!)  Meg Mára Krisztiánnal, Mihály Csabival, Nagy Ágival segítették gyakorlati tanácsokkal Szabó Mátét, Dobák Zolit, Tóth (Wikka) Viktort, Bajáki Gábort és mindenkit, aki újoncként bekerült -szigorú válogatás után- a csapatba.

Észrevétlenül váltottam királyi többes számba még valahol írásom elején, hiszen a rádiózással én is itt ismerkedtem meg egy szerencsés véletlen folytán (sokak szerint semmi sincs véletlenül), de már tudom, a lehetetlenre vállalkoztam, amikor nekifogtam az elmúlt 13-15 év majsai rádiózásáról írni. Nem adatoktól hemzsegő összefoglaló volt a célom, inkább egyfajta emlékgyűjtemény, ami persze tudom, hiányosra sikeredett, de legalább volt egy RÁDIÓNK. Ahogy Lendér Julcsi – aki politikai karrierjét  a rádióból indította – fogalmazott nemrég: “Sohasem felejtem el, hogy hazafelé menet,  az év folyamán milyen sok lakásból szólt a rádió és milyen sokan hallgatták a kiskertekben a házi munkák során. Azon lehet vitatkozni, hogy jó volt-e vagy sem, de egy biztos: a miénk volt és nekünk szólt. “

Az élet és persze mi is megyünk tovább, ahogy Nagy Ági összegezte a Kunsági Hírlap által is látogatott közösségi oldalon: “Azért nem haltunk meg! Krisz a Gongban van, Tamás a Pluszban, Kisházi a 88-ban. Tihany Viktor tévézik, én meg a Rádió 7-ben!” és talán lesz még helyi rádiózás Kiskunmajsán….

BoSzi

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

There is no more story.

Next post

Majsa és a szabadságharc