Az elmesélt történelem, vagy szakkifejezéssel az oral history kiskunmajsai meghonosítója kétségkívül Dr. Kozma Huba, aki Beszélgetőkönyvével, annak előzményeivel és folytatásával egy manapság egyre elismertebb tudományos történelem szemléletet alkalmazott helytörténeti munkáiban.

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egész életemet itt éltem le Kiskunmajsán, de igazán Majsát akkor ismertem meg, miután 70-80 emberrel elbeszélgettem a saját múltjáról, ami természetesen Kiskunmajsa múltja és közelmúltja – beszélgettünk Dr. Kozma Hubával a Dózsa György Gimnázium folyosóján, ahol a gimnázium egy délutáni uzsonnával vendégelte meg azokat, akik részt vettek az intézmény múlt feltáró projektjében.
A kedden ünnepélyesen lezárt projektben 50 videóinterjút készítettek az intézmény diákjai Király Gabriella, Juhász-Dora Lajosné és Nyerges Benjamin történelem tanárok vezetésével Kiskunmajsa közelmúltjáról, amely arról ad képet, hogyan élték meg Kiskunmajsán az 1939 és 1990 között lezajló történelmi eseményeket az emberek.

Dr. Kozma Hubával – aki maga is szerepelt a projektben – arról beszélgettünk az uzsonna közben, mennyire különbözik ez a történelem szemlélet attól, amit az iskolai oktatásban mindannyian átélünk: az egyszerű emberek szerepe ott lényegtelen gyakorlatilag, holott a személyes történetek megismerése nem csak hogy átélhetővé, megélhetővé teszi a történelmi eseményeket, de árnyalhatja, kiegészítheti azt, adott esetben le is leplezheti.

Erre példaként Dr. Kozma Huba az oroszok 44-es kiskunmajsai bevonulását említette, amiről itt, de természetesen más  településeken is a cukorkát oszogató, vörös csillagos katonák képét igyekeztek kialakítani. A Csík Tóni bácsival négy éven keresztül írt, kiadásra kész könyvükben a visszaemlékezők teljesen másról számolnak be: az orosz hadsereg teljesen tudatosan erőszakolta meg a nőket, ez ázsiai eredetre visszavezethető harcmodoruk része volt, leigázni, megtörni a meghódított területeken élőket. Az elmesélt történeteket olvasva természetes, hogy másképp éli meg ezt a történelmi eseményt az, mint aki csak a száraz történelmi tényeket ismeri.

A megélt történelem egy-egy esemény feldolgozásával nem csupán kiegészítheti, adott esetben átírhatja a történelmi narratívát, de alapvetően módosíthatja egy közösség településhez, esetleg nemzethez való viszonyát is. Ez utóbbi történt Észtországban, ahol az oral historyt nemzeti szinten alkalmazták.

– A rendszerváltás előtti években Észtország későbbi miniszterelnöke, aki egyébként történész volt, meghirdette, hogy az észt nép alkossa meg saját történelmét.  Több ezer kilométernyi hangszalag született, amiből aztán létrehozták, megírták a saját történelmüket, és ami nagyon sokat számít, kibeszélhették magukat – folytattuk beszélgetésünket Dr. Kozma Hubával, aki a módszer egy másik aspektusára is rávilágított. – Nálunk kibeszélhetetlenség volt mindig: a háborúról azért nem lehetett beszélni, mert a szovjetek ellen harcoltunk, az ötvenes évekről azért, mert még élnek azok az elvtársak, akik csinálták, 56-ról végképp nem lehetett beszélni, a tsz-ek erőszakos szervezéséről szintén nem, tehát minden benne ragadt az emberekben. Nem véletlen, hogy ez neurózist okozott, szaknyelven kollektív neurózist, mert nem szerveztük meg, hogy kibeszéljük a bajainkat, ami pedig a gyógyulás egyik formája.

A projektzáró ünnepség alapján pedig lenne igény erre a fajta kibeszélésre. Az ott bemutatott, interjúkból összeállított kisfilm például arra adott választ, hogyan élik meg a rendszerváltást jó húsz évvel később az interjúalanyok. Milyen álmok, vágyak fogalmazódtak meg akkoriban bennük, és mi lett ezekből, a nagy várakozásból. Óriási csalódottság, vagy ahogy az egyik beszélő tömören megfogalmazta: “Nem így gondoltuk”.

Hogy mennyire fontos volt akár ezt, akár mást elmondaniuk a majsai interjúalanyoknak, arról Nyerges Benjamin beszélt a projektzárón, aki megpróbálta azt a felszabadulást, lelki katarzist érzékeltetni, amit az interjúk  jelentettek számukra. Meg azoknak a diákoknak is, akik ebben részt vettek, akik az interjúkat készítették, aminek fontosságát az eseményre meghívott, s zsúfolt parlamenti teendőit félretevő Kapus Krisztián országgyűlési képviselő is hangsúlyozta: a projekt különlegessége a az iskolai oktatás szempontjából az, hogy az interjúkat készítő diákok maguk is a történelem részeseivé válhattak, az interjúalanyok elbeszélésein keresztül maguk is átélhették azokat a történelmi eseményeket, amelyek születésük előtt történtek.

Ezt Dr. Kozma Huba beszélgetésünkkor így fogalmazta meg: – Ahhoz, hogy a múltat feltárjuk, és ez a múlt, a múltunk, termékennyé váljon, ahhoz ez a befektetés, amit csinált most az iskola, illetve amit csináltunk korában, nagyon megéri a fáradtságot. Másként látjuk a múltunkat, ha ismerjük, ha beszélünk róla, teljesen más úgy megélni, ha felülről vetítjük le a helyi megfeleléseket, vagy ha úgy éljük át, ahogy ezek velünk megtörténtek.  Amit nagyon sokan elfelejtenek: A történelem velünk történik.

Akik segítették a kiskunmajsai közelmúlt feldolgozását interjúikkal:

Á. Fúrús Piroska, Ábrahám Fúrús András, Benedek Istvánné, Beke Béla, Czifrik Ferenc, Czifrik Ferencné, Csada Gábor, Csík Antal Mihály, Csipak Mária, Csóti Péter, Dósai Imre, Dósai Imréné, Dr. Kozma Huba, Dr. Kiss Imre Tibor, Farkas Zoltán, Farkasné Bódi Gabriella, Farkasné Szűcs Mária, Fürtön Ferencné, Gondi István, Gyöngyösi Péter, Györffy Imréné, Győri Nagy Sándor, Horváth Imre, Horváth István, Horváth Jenő, Juhász – Dora Lajosné, Kerpits Miklós, Kiss Károly, Konecsni Ferencné, Kozák Albert, Kuklis Jenő, Kuklis Lajos, Lantos Lajosné, Misándi Sándor, Misándi Sándorné, Nyerges Jenőné, Pap Jánosné, Paskuj Iván, Sági Lajos,  Sipos László, Szalai Józsefné, Szikora Gyula, Terbe Ferenc, Terbe Zoltán, Tóth Lászlóné, Udvardi Illés, Vass Ödön, Vékony Lajosné, Veres Istvánné, Vincze Lászlóné.

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

Szekfű János Majsán marad

Next post

Kiskunmajsa első taxisa lett a város díszpolgára