Kiskunmajsa díszpolgárával még a városi ünnepség előtt beszélgettünk, miután a Városi Könyvtár pultján láttuk azt az aláírásgyűjtő ívet, aminek fejlécén a címre jelölték a sokak által csak Taxis Pista bácsiként ismert Terbe Istvánt.

A hagyományoknak megfelelően a Majsa Napokon adták át a városi kitüntetéseket, amelyekről a képviselő-testület 2011. augusztus 8-án tartott zárt ülésén döntött. A testületi határozatokat Faludi Tamás polgármester ismertette a főtéren felállított nagyszínpadnál megtartott ünnepségen:

“Kiskunmajsa Város Önkormányzatának Képviselő-testülete „Kiskunmajsa város díszpolgára” címet adományozza Terbe István nyugalmazott taxisofőr részére a több évtizedes odaadó közösségi munkájáért, Kiskunmajsa város lakosságának nyújtott önfeláldozó és önzetlen szolgálataiért.”

“Kiskunmajsa Város Önkormányzatának Képviselő-testülete „Kiskunmajsa város díszpolgára” címet adományozza Rolf Müller, Bad Scönborn város volt polgármestere részére Kiskunmajsa város nemzetközi, és testvérvárosi kapcsolatainak építése területén, valamint a két város önkormányzatának, civil szervezeteinek és polgárainak együttműködése területén 11 éven keresztül nyújtott kimagasló tevékenységéért.”

 “Kiskunmajsa Város Önkormányzatának Képviselő-testülete „Kiskunmajsa városért” címet adományozza „posztumusz” dr. Koletics János néhai állatorvos részére, aki évtizedeken keresztül dolgozott a Kiskunmajsán és környékén élők gazdasági tevékenységének biztonságáért és őrködött a lakosság élelmiszerbiztonsága felett.”

 “Kiskunmajsa Város Önkormányzatának Képviselő-testülete „Kiskunmajsa város közszolgálatáért” címet adományozza „posztumusz” dr. Török László néhai szülész főorvosnak, az egészségügyi ellátás területén nyújtott kiemelkedő munkájának elismeréseként.”

A polgármesteri bejelentéseket követően Kiskunmajsa két alpolgármestere, Fogl András és Abonyi Henrik olvasta fel a kitüntetést kapók méltatását, amely alapján a képviselő-testület érdemesnek tartotta a városi kitüntetés megítélését. Az ünnepi beszédek után a városvezetés a színpadról lefáradva egyenként köszöntötte a díjazottakat, Terbe Istvánt, Rolf Müllert, dr. Koletics János és dr. Török László hozzátartozóit.

 Az első majsai taxis

Kiskunmajsa díszpolgárával még a városi ünnepség előtt beszélgettünk, miután a Városi Könyvtár pultján láttuk azt az aláírásgyűjtő ívet, aminek fejlécén a címre jelölték a sokak által csak Taxis Pista bácsiként ismert Terbe Istvánt.
A már 85. évében járó Pista bácsit otthonában kerestük fel, ahol felesége óvó tekintete mellett beszélgettünk a régi időkről. Tősgyökeres majsai családba született 1927-ben, így nem okozott neki problémát, ha nem az utcát és a házszámot jelölték meg utasai amikor beültek a taxijába, amit elsőként kapott meg Kiskunmajsán az illetékes vállalattól, a TEFU-tól. Ott teherautó sofőrként kezdett dolgozni, ám amikor megszületett a döntés, hogy minden nagyközségben legyen taxi, Pista bácsi kapta meg a feladatot és a hozzá tartozó Moszkvicsot is. Később egy Warsavát hajtott, majd következtek a Ladák, amiből három is dolgozott a keze alatt. Az autókkal nem is volt különösebb probléma, inkább az akkori útviszonyokkal, amik jellemzően földutak voltak sárral, vagy porral nehezítve a közlekedést. A tengelyig érő sárban persze az utast sem tudták mindig a kapuig szállítani. Az autóhibák is jellemzően ebből fakadtak, hiszen ilyen körülmények között a felfüggesztés és a motor az, ami először felmondja a szolgálatot.

Kunsági Hírlap: Hogyan tudta javíttatni az autókat? Volt az ötvenes évek végén Majsán autószerelő?
Terbe István: Akkoriban még nem az én dolgom volt mindez, mert a vállalat bekérette a kocsikat ellenőrzésre a központba és amíg el nem készültek vele, addig kaptam csereautót. Jóval később, amikor már gebinbe kaptuk a kocsit, akkor már nekem kellett erről gondoskodnom és számlával elszámolni a központ felé a javítás költségét.

KH: Nyugdíjazásáig dolgozott Majsán. Biztonságos szakma volt a taxizás akkoriban?
TI: 1959 és 1988 között jártam az utakat itt és a környező városokba, hiszen a nagyfuvarok jelentős része betegszállítás volt Kiskunfélegyháza vagy Szeged kórházaiba. Sokszor vittem vissza a laktanyába is a nagybevásárlásból az asszonyokat, de nem mondanám veszélyesnek a munkát, igaz óvatos is voltam! Az életemet nemigen kellett félteni, inkább a fizetés körül lehettek gondok. Bár volt olyan eset egyszer, hogy még fel is húzta a fegyverét az utas a kocsiban, amikor Halasra autóztunk. Akkor szólt, hogy meggondolta magát, vigyem tovább, de nekem csak sikerült lebeszélnem róla, hogy nincs annyi üzemanyag az autóban, meg nem is kapok már benzint, hiszen szombaton csak délig van nyitva a benzinkút. Mire ideértem a mondandómmal, már be is kanyarodtam Halason az állomás elé – gondoltam itt elég sokan lesznek, ha valami baj van – és végül kiszállt egy szó nélkül a kocsimból. Azóta se tudom mi volt igazán a szándéka.

Pista bácsi ettől az esettől eltekintve nemigen került ilyen kellemetlen helyzetbe. Felesége és három lánya várta haza munka után a saját építésű családi házba, amit takarosan rendben tartanak ma is. Pista bácsi ugyan a balesete óta már nehezebben mozog – kerékpározva gázolta el egy teherautó Majsán még 2002-ben -, de még mindig futja az erejéből a ház körüli teendőkre. Ugyan szeretnének a gyerekekkel és az unokákkal több időt tölteni, ám addig is, amíg ők megérkeznek a fővárosból, legalább az aranylakodalmukra kapott fényképes tabló kárpótolja Pista bácsit és feleségét a hiányukért.

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

Kiskunmajsa elmesélt történelme

Next post

Szüreti fesztivál sült malaccal, fegyvermesterrel, jó borokkal