Napok óta szerkesztőségünk környékén repked egy postagalamb, szemmel láthatóan egyre fáradtabb. Mivel nem vagyunk postagalamb szakértők, laikusként úgy gondoltuk, vagy küldetésben van, vagy hazafelé igyekezett, de útközben a postát látva megzavarodott és megállt. Mint képzett postagalamb képtelen elszakadni a Magyar Postától, inkább éhen vagy szomjan hal, de nem megy tovább. Ma este már nem volt épp csúcsformában, így sikerült megfognunk. Azonnal érkezett is a javaslat, főzzünk belőle (posta)galamblevest.

Persze csak vicceltünk, komolyban megnéztük a lábán lévő gyűrűt, amire a H41 felirat volt vésve. Rövid internetes kutatás után kiderítettük, hogy a postagalamb Helvéciáról származik, sajnos a tulajdonos nem volt benne a telefonkönyveben. Egy falubelit viszont sikerült elérnünk, aki megígérte, szól a tulajdonosnak, hogy a galamb nálunk megtalálható. Addig is csináltunk neki helyet a vitrinben, adtunk neki egy kis harapnivalót, kenyeret, majd galambeledelt, vizet, tettünk alá néhány örömlapot, hogy ne az üveget szarja össze.

Most várunk a visszajelzésre, esetleg a galambász érkezésére. A galamb el van látva, bár szemmel láthatóan igen fáradt, majd elalszik állva (bár lehet, hogy mindig úgy szokott aludni). És most már csipegeti a kenyeret meg a magokat. Megnyugodtunk. Mi is, ő is.

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

Szétcsapta a táblát a viharban kiszakadt fa

Next post

Tizenkét éve várjuk! Újra levetkőzik a még csak 65 éves Zalatnay Cini!