Teljes rövidzárlat a képviselő-testületben. A fúvósok a képviselők helyett is gondolkodtak: köszönik, de nem kérik.

A civil szervezetek támogatási rendszerének felülvizsgálatát évek óta halogatják. Az Oktatási, Közművelődési és Jogi Bizottság májusi ülésén nem egy olyan probléma felmerült, amelyekre már évekkel ezelőtt  megoldást lehetett volna találni – más kérdés, hogy az önkormányzati rendszer átszabása miatt perpillanat nem sok értelme lenne a változtatásnak.
Mindenesetre érdemes azon elgondolkodni, hogy a kettős finanszírozás rendszere, amelynek felszámolásáért anno Szabóné Csábrády Anikó szállt harcba alpolgármesterként, miért van még mindig jelen. Lehet ugyan magyarázni, hogy az 1.650.000 forintos keretösszeg tulajdonképpen kettős felhasználású, a közművelődési megállapodásokra és az egyedi kulturális rendezvények és kiadványok támogatására kell fordítani, de ettől még tagadhatatlan: rendszerszinten elkerülhetetlen a dupla támogatás; ahogy ez történt idén is a Mayossa egyszer 170 ezer forintot kapott a gálaműsora megrendezésére, illetve 310 ezret a közművelődési megállapodásban. a Falu Népének Hite és Kultúrája Alapítvány a kígyósi falunapra 160 ezer forintot kapott, a közművelődési megállapodásban 50 ezret.

Közművelődési megállapodás: értelmetlen nyűg

A közművelődési megállapodás eleve problémás. Az ülésen az derült ki – ismét és sokadszorra -, hogy nem igazán lehet ebben a formában “kiszervezni” a közművelődési feladatokat, és mivel inkább beszélhetünk működési támogatásról, mint feladatellátásról, nincs is túl sok értelme. Nem véletlen merült föl, hogy a közművelődési feladatok “kiszervezését” el kellene felejteni, s elég lenne kizárólag az egyedi rendezvények pályázati kategóriát megtartani, ott kiosztva a rendelkezésre álló forrást rendezvényekre, produktumokra.

Ez azért is volt érdekes meglátás, mert a kígyósi falunap támogatását a település közművelődési feladatait ellátó alapítványán keresztül oldották meg (ahogy eddig is), amit majd az önkormányzat kiegészíthet a rendelkezésére álló 7 millió forintos fesztiválkeretből. A megosztásra semmi szükség nem lenne, ha a képviselők a bizottsági ülésen felismerik, hogy a 7 milliós fesztiválkeret tökéletesen lefedi az alapítvány erre a célra beadott pályázatát. A  falunap fesztiválkeretből történő megrendezése eleve a többszörösét biztosítaná az így kapott 160 ezer forintnak, másrészt ezt a felszabaduló összeget is szét lehetett volna osztani a pályázó civilszervezetek között, akik amúgy is kevesebbet kaptak az igényeltnél a forrás szűkössége miatt.

A pályázatok elbírálása is érdekesen alakult. Vedres Ferenc megjelenésre váró könyvének csak úgy tudott 70 ezer forint támogatást adni a bizottság, hogy a könyvben közreműködőket művészeti csoportnak tekintette: a jó szándék vitathatatlan volt, amúgy viszont épp ez az eset világított rá arra, hogy maga a pályázati rendszer szabja szűkre a támogatható kulturális eseményeket. Leginkább azzal, hogy az egyesületi formát preferálja, jutalmazza – kizárva azokat az alkotókat, akik esetleg saját jogon hoznának létre valamit – gondoljunk csak a művészeti biennáléra, mennyi remek alkotó érdemelne nagyobb figyelmet, támogatást.

Ki mit nyert

Mindettől függetlenül a források elosztásánál a bizottság igyekezett a lehetőségekhez képest minden pályázónak maximális támogatást biztosítani. A támogatási összegek felosztását két elv mentén közelítették meg a képviselők: Nyerges Benjamin bizottsági elnök a közművelődési megállapodásra kért összegeket tekintette alapnak (Mayossa: 400 ezer, Falu Népe: 50 ezer), az összesen 450 ezer forint kiosztása után tett javaslatot az egyedi kulturális rendezvények, kiadványok támogatására az 1.650.000 forintos keretből  megmaradt forrás szétosztásával. Bozóki János fordítva közelített a forráskezeléshez: először az egyedi pályázati összegekre tett javaslatot, az ebből megmaradt összeget javasolta a közművelődési feladatok felhasználására kiosztani. A bizottság Bozóki János javaslatát fogadta el, így a már említett támogatásokon kívül a következő összegek kerültek kiosztásra: Az 56-os Történelmi Alapítvány: 190 ezer forint kiállításra, versenyének országos döntőjére. Majsai Kiskun Huszár Bandérium: 250 ezer forint huszártáborra. Nyargaló Lovas Hgyományőrző Egyesület: 280 ezer forint lovas rendezvényükre. Fészek Színjátszó Egyesület: 170 ezer forint új darabjuk bemutatójára.

Váratlan fordulat

A bizottsági ülés a források kiosztását követően váratlan fordulatot vett. Az ülésen résztvevő polgármester, Faludi Tamás azt kezdte el firtatni, hogyan lehetne a fúvószenekart támogatáshoz juttatni kreatív szabályértelmezéssel. Az oktatási bizottság külsős tagjaként Bozóki János ugyanis nem pályázhat, mivel ő a fúvószenekar egyesületi elnöke is, így döntéshozóként összeférhetetlen. Faludi Tamás nagy ötlete az volt, hogy a támogatást ne pályázati forrásként kezeljék hanem szimpla pénzügyi kérdésként, így ha a pénzügyi bizottság, majd azt követően a képviselő-testület dönt róla, akkor talán feloldható az összeférhetetlenség. Bozóki János hiába tiltakozott, a polgármester ezt figyelmenkívül hagyta arra utasítva a hivatal munkatársait, hogy nézzék meg elképzelése jogi alkalmazhatóságát – megvetve ezzel a Lex Bozóki alapjait.

Még váratlanabb fordulat

Két nap múlva aztán bekövetkezett az, amire józan ésszel nem lehetett számítani: a május 16-ai testületi ülésen 300 ezer forint támogatást szavaztak meg a képviselők a fúvószenekarnak. Igaz, ehhez kellett Faludi Tamás mesterkedése épp úgy, mint egy mindenféle értelemben mélyponton lévő képviselő-testület. A képviselők – elmondásuk szerint – a testületi ülés előtt rákérdeztek Faludi Tamás polgármesterre, hogy egyeztetett-e a támogatás odaítéléséről Bozóki Jánossal, tud-e a testületi szándékról a fúvószenekar vezetője.

A képviselők úgy emlékeztek vissza a szituációra, hogy a polgármester, ha nem is mondta ki konkrétan, de azt jelezte, olyan jelzéseket küldött, illetve olyan szituációba helyezte a beszélgetést, ami alapján egyértelműsíteni lehetett a felek közti egyeztetést, Bozóki János beleegyezését – ennek megfelelően már nem is volt vita az ülésen a polgármester javaslatáról.
Az ülésen csak annyi derült ki Dósai Imre kérdései alapján, hogy Faludi Tamás javaslata egyértelműen a civilek pályázati rendszeréhez kapcsolódik – illetve azt kerüli ki, ezért a hivataltól megkérdeztük, végül milyen jogalapot találtak a támogatás odaítélésére: azt az elkerülő utat, amelyet a polgármester a bizottsági ülésen javasolt. Dósai Imre kérdéseivel összefüggésben az is egyértelművé vált, hogy semmiféle feltételrendszer, teljesítési elvárás nem lett kialakítva, ami más pályázatoknál alapfeltételként megjelent.

Rövidzárlat

Önmagában már az is érdekes, hogy ezeket a kérdéseket a képviselő-testületből más nem firtatta – holott a képviselők elvileg tisztában vannak a civilszféra támogatásának feltételeivel, ráadásul annak szabályrendszerét javarészt saját maguk alkották meg rendeleteikben, a város költségvetésében – de az is figyelemre méltó, milyen könnyedén túlléptek ezen a képviselők. Még akkor is, ha háttérbeszélgetéseink alapján az derült ki, hogy a Faludi Tamás által felépített szituáció nyomta rá bélyegét alapvetően a döntés meghozására:  rendkívül kényelmetlen lett volna a város egyik elismert civilszervezete támogatása ellen szavazni.

Meg is lett szavazva a 300 ezer forint, majd nem sokkal később kitört a botrány. Még aznap este kiderült, hogy Bozóki János nem tudott Faludi Tamás javaslatáról, semmiféle egyeztetés nem volt közte és a polgármester között. Ekkor már a képviselők is fogták a fejüket: ezen a ponton ébredtek rá, hogy alaposan meg lettek vezetve, másrészt mert ekkor esett le nekik, mennyire kínos helyzetbe kerültek. A Lex Bozóki (azaz a képviselő-testület precedens értékű döntése) ugyanis alapjaiban kérdőjelezi meg a pályázati rendszert, az értelmét, komolyságát, tisztaságát. Ha kreatívan pénzhez lehet juttatni egy civilszervezetet, akkor lehet többet is, ha az egyik kaphat csak úgy, akkor miért ne kaphatna csak úgy a másik is, és így tovább. Az összeférhetetlenség kreatív megkerülése egyenes út a lepacsizott támogatási források, a mutyi világába.

Az is nyilvánvalóvá vált már aznap este, hogy a képviselők butaságának igazi vesztese csak Bozóki János lehet: egyrészt mint az egyesület elnöke, akivel kivételeznek, másrészt mint bizottsági tag, akinek  lojalitását a polgármester így hálálja meg. Mielőtt azonban ezek az esetmagyarázatok elterjedhettek volna, Bozóki János rendkívül elegánsan megoldotta a helyzetet: lásd írását ide kattintva.

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

Jancsó Miklós: a Maradj dózsás nem kap díjat?

Next post

Jubileumot ünnepelt a Természetbarát Klub