1988. március 5-én egy kiskunmajsai magánházban rendezték a Magyar Demokrata Fórum első vidéki tanácskozását Helyi hatalom – helyi társadalom címmel. Kiskunmajsa akkoriban benne volt a rendszerváltoztató “fősodorban”, miközben az ellenzéki mozgalom országosan is erősödött, s egyre erőteljesebben fogalmazták kritikájukat a fennálló rendszerről.  Az akkori helyzetről Furmann Imre – a majsaival egyidőben tartott miskolci összejövetel főszervezője -, így fogalmazott: “Zsigereimben éreztem, hogy a primitív rendszernek meg kell buknia és változásnak kell következni.”

Kiskunmajsán a „szabadság kis köreinek fojtogató hiányát” sokáig a Könyvklub oldotta, ahová az 1980-as években olyan előadókat is meghívtak, akik a hatalom bitorlói szemében ellenségei voltak a fennálló szocialista rendszernek. A klub vendégei között volt többi között: Lezsák Sándor, Balczó András, Fekete Gyula, Pozsgay Imre, Ilia Mihály, Hervay Gizella, Grezsa Ferenc, Czine Mihály, Zelei Miklós, Csengey Dénes, Tamási Gáspár. A Könyvklub nemkívánatos tevékenysége végül legfelsőbb pártutasításra, a klub megszüntetéséhez vezetett.

Puskatussal rendezték volna a “közös dolgainkat”

A  Majsai beszélgetőkönyv (Majsa Alapítvány- 2001) Rendszerváltók című fejezetében (284-285.oldal)  Kuklis Jenő, a helyi MSZMP szervezet pártbizottsági tagja így emlékezett azokra az időkre, amikor az első „másként gondolkodók” feltűntek.

„A helyi pártbizottság nem foglalt állást a könyvklub megszüntetése ügyében, hanem a legfőbb vezetés, személy szerint Németh Károly intézkedett, hogy az ellenzék megjelenési lehetőségeit korlátozni kell. Nem egy esetben beszéltem telefonon Németh Károllyal, és ő nagyon keményen arra utasított bennünket, hogy a pártbizottság tegye lehetetlenné a könyvklubot, és személy szerint Kozma Hubát.”

„Ebben az időszakban kezdte el járni a térséget három újságíró, Gazsó L. Ferenc, Zelei Miklós és Franka Tibor, valószínűleg azért, mert ez a vidék az akkori ellenzék egyik bázisa volt.” (…) „Péter Szabó János keményvonalas álláspontot képviselt, ő a radikális megoldás híve volt, nem egyszer hangoztatta, hogy ezeknek az embereknek be kell vonni az újságírói igazolványát és azt követően lecsukni őket. Somogyi László ideológiájának jellemzője az volt, hogy nagy pátosszal előadott nyilvános beszédeiben elmarasztalta az ellenzéket, de érdemben nem lépett fel ellenük. Ezt a helyzetet még az is bonyolította, hogy nagyon gyakran ittas állapotban volt, ennek az életformának köszönhetően állandó anyagi nehézségei is voltak.

1988. márciusában a helyi MDF nyilvános fórum rendezésére készült, és ez fejfájást okozott a helyi pártbizottságnak. Arról volt szó, hogy megtarthatják-e nyilvános helyen ezt az összejövetelt. A felsőbb pártszervek nem járultak hozzá ehhez. Sem kultúrházban, sem iskolában, sem könyvtárban.  A mi eredeti álláspontunk az volt, mivel a rendezvény témája a helyi hatalom – helyi társadalom volt, hogy eleget teszünk a fórumosok meghívásának és részt veszünk a nyilvánosra tervezett fórumon, hogy az ott felmerülő esetleges vádakra válaszolni tudjunk. Rendezni végre közös dolgainkat – ez volt a rendezvény alcíme is, s az lett volna a természetes, ha szembenézünk a másként gondolkodókkal. A párt végrehajtó bizottsági ülésén a rendezvény előtt, amikor már kiderült, hogy csak Kozma Huba magánlakásán jöhet létre ez a tanácskozás, olyan indítvány született, hogy a párt fegyveres testületét, a munkásőrséget mozgósítani kellene oly módon, hogy ez a testület egy éjszaki tömegoszlató gyakorlat keretében, a géppisztolyt mint  ütőeszközt is felhasználva megoldja ezt a kérdést. A többiek meglepetésére erős indulatomban szinte fölugrottam és elmondtam, hogy nem tudom hová tenni ezt a kezdeményezést, ez magánlaksértés, és a Szabad Európa  két-három óra után bemondaná a hírt, hogy a párt fegyveres testülete hatalmi eszközökkel szétverte ezt a rendezvényt, testi sérüléseket is okozva. Szavazásra sem került sor, mert ez az ellenvélemény úgy megzavarta a kilenc tagú bizottságot és az ott résztvevő rendőr-, és munkásőrparancsnokot, hogy elvetették ezt az ötletet.”

[sws_green_box box_size=”640″]Az idézetben szereplőkről: Németh Károly, a kommunista párt meghatározó alakja volt, 1954-től a Csongrád megyei pártbizottság titkára, majd 1960-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának vezetője, 1985-87 között pedig az MSZMP főtitkár-helyettese, majd 1987-88-ban az Elnöki Tanács elnöke, államfő volt.

Somogyi László 1988-ban, az MSZMP majsai szervezetének párttitkára volt, Péter Szabó János pedig az ideológiai titkára, aki “Nigrényi Lászlóval, a Hazafias Népfront elnökével együtt, önkényesen járt el a könyvklub bezáratása ügyében.”

A Szabad Európa Rádió (SZER) a szovjet befolyás alá került kelet-közép-európai lakosság számára a polgári demokrácia értékeit kívánta sugározni. Első magyar adását 1950-ben New York-ból sugározták, majd egy év múlva München lett az európai adások központja. A SZER magyar adása 1993-ban szűnt meg.[/sws_green_box]
Szigorúan titkos!

 Azt, hogy jelentős helytörténeti esemény zajlott huszonöt éve Kiskunmajsán a Kiss Gyula (ma István király) utca 3. szám alatt, bizonyítják azok a Szigorúan titkos! jelentések is, amik még fellelhetők az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. A kiskunmajsai ellenzékiekről, tevékenységükről folyamatosan érkeztek a későbbiekben is  jelentések a helyi tájékoztatóktól…

 A fórumnak otthont adó családi házban a rendezvény előtti napokban természetesen “elromlott a telefon”… miközben a házat “bepoloskázták”.  Nem véletlen, hogy Zelei Miklós így kezdte hozzászólását: “Tisztelt jelen és nem jelen lévő hallgatóim…”

1988. március 14-én, a 14-es számú napi jelentésben (20/4-30/1988) a következők olvashatók, egy tollal írt  “A SZER-ben már leadták!” megjegyzés alatt, amit szó szerint, betűhűen idézünk:

 “1988. március 5-én 9-14 óra között dr. kozma huba lakásán megtartották pécsi, szegedi, budapesti, valamint kiskunmajsai résztvevőkel az mdf összejövetelét. a 63 föböl alakult 20 fös szerkesztö bizottság a délután folyamán egy nyilatkozatot fogadott el, melyet a március 6-ai jurta szinház mdf-en és a március 7-ei kiskunmaj ai falugyülésen felolvastak. a nyilatkozatban kifejtették, hogy mivel “müködni kezdett a már sokat tapasztalt rejtözödö beavatkozás, a politikai hisztéria,,,ezért nem biztositottak számukra helyet, igy magánházban voltak kénytelenk lbonyolitani e rendezvényt. majd 9 pontban megfogalmazták,, követeléseiket,,,ajánlásaikat. – mdf nyilatkozataival egyetértenek. – ezer aláirást felmutato jelölt felkerülhessen az országgyülési képviselöi jelöltlistára, száz aláirást tartalmazo javaslat alapján indulhasson tanácselnök-választáson. – államtol az egyházet, az államtól a pártfunkciokat válasszák szét. – a vezetök legyenek visszahivhatok. – uj nyugdijmegállapitás. – tegyék lehetövé a társközségek önállosodását. – teremtsgkk  meg a helyi nyilvánosságot. /pl. kiskunmajsa és vidéke cimü hetilap inditásával/. – a kiskunmajsai és a lakiteleki könyvbarátok köre rehabilitása. – a kiskunmajsai új mszmp székházat ,,közcélra,, használják fel. végül megállapodtak abbn, hogy jövöben is fognac hasonlo forumokat szervezni.

intézkedés:

1.tájékoztatjuk a bm. iii/iii-4 osztályt.

2. az informglciot dr. kozma huba ellenörzéséhez használjuk fel.

                                                                                                                                                                        berente károly r.szds.

                                                                                                                                                                           tájékoztato tiszt          “ 

leveltar

 Az MDF első vidéki fórumának résztvevői (63 fő) – Kiskunmajsa, 1988. március 5.

 Nahimi Péter, Gaál Zoltán, Kozma Huba, ifj. Kozma Huba, Kozma Hubáné Bicskei Éva, Bedő Árpád, Herczeg József, dr. Farkas Lujza, Tapodi Kálmán, Ruskó Sándor, M. Tóth Mária, Szabó Béla, dr. Pordány László, Gazsó L. Ferenc, Debreczeni József, Debreczeni Józsefné, Darányi Éva, Rácz Sándor, Ö. Kovács József, Wéber Attila, Hegedűs Márta, Mucsi Mihály, Tóth Rudolf, Faludi Éva, Kirsch Attila, Czirkó János, Terbe Zoltán, Makai János, Luchmann Zsuzsa, Tóth László, Molnár Mária, Bihari Mihály, Csurka István, Kurucsai Ferenc, Birinyi József, Komlóssy Zoltán, Kuluncsics Attila, Csikós Dániel, Nyerges Benjamin, dr. Gellért Ákos, Závada Pál, Zelei Miklós, Parti Nagy Lajos, Bodor Géza, Tóth Attila, Kerpits Miklós, Galuska László, Gál Péter, Elek Anikó, Simon Zsuzsanna, Ruskó Éva, Mucsi László, Soós János, Zádori Nándor, Vikor Csaba, Farkas Zoltán, Farkasné Péli Gyöngyi, A. Molnár Sándor, Pál Zoltán, Kovács Ilona, Nagy Szeder István, Matos Mónika, Matos Zoltán.

Nagy Gáspár

Sérüléseink idején

Episztola Hubának és a csapatnak

 Nézed a csapatot s már aligcsapat… sérülten érkeznek a fiúk a zöldre… sérülten biceg az edző… SÉRÜLTEN ÉRKEZETT leveled… nylon tasakba vezérlik a gondosan borítékolt összeállítást… kétségtelenül tartanak az aligcsapattól Töhötömék ezért a buzgalom ezért a taktika kifürkészésére tett jámbor kísérlet… ezért a hosszú vágta… ezért a rövid labdavezetés – gondolom… előtted még rengeteg forduló… edzeni kell a sérülteket is hogy együtt maradjon a csapatnyi gyülekezet… ráhangolódni idegszálakkal is az őszi ökörnyálra a tavaszi szélre meg a nyári tarló csiklandozására… hogy aztán derűvel a pályán… még a fakóban se fogcsikorgatva tegyék a dolguk… szóval derűvel a pályán… ezen az izgő-mozgó repülő szőnyegen mindig halálos terüvel és konokul… és bízni még a kapufában is hogy kedvezően pattan a laszti… hogy a bíró is megunja egyszer a csalást… hogy a vonal őre lenyeli a fehérre fakult vásznat s a zöldnek nem lesz se vége se hossza… úgy terül el a zöld mint a szabadság mint a Nagyalföld mint egy ápolt-gondozott Szahara… no erre már nem lehet szava senkinek… de most még persze kavarják… mégis odakozmál amit kifőztek… már a lelátóról érzik az orrfacsaró illatokat… már kiabálnak a szelídebb drukkerek is… már fújnak és fujjolnak… és a pálya lazán fölemelkedik magasra… akkora mint egy szabvány de sérült boríték… bizony olyan apró föntről és lentről is… innen következik mindaz amit elveszíthetünk és meg is nyerhetünk ha az aligcsapat kifut a harmadik félidőre… s nincs többé hosszabbítás… nincs többé!!!   (1985)

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

Eltűnhet a víz a Homokhátságból

Next post

Továbbra is népszerű a falbontás