Száz éve, 1912. október 19-én adták át a Majsa-Halas vasútvonalat. Az önmagában is nagy jelentőségű, Kiskunmajsa fejlődésében viszont kifejezhetetlenül fontos eseményre emlékeztek október 19-én a kiskunmajsai vasútállomáson. A Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány szervezésében megvalósuló gördülő ünnep reggel Kiskunhalasról indult, majd Harkakötöny érintésével 10 óra tájékán ért Kiskunmajsára, ahol az alapítvány titkára, a pompás vasúti egyenruhában feszítő Nagy József köszöntötte az egybegyűlteket.

Fogl András alpolgármester ünnepi beszédében a 100 évvel ezelőtti nap előzményeit elevenítette fel, amely egészen 1883-ig, Tisza Kálmán miniszterelnökségéig nyúlik vissza, akkor nevezte ki Baross Gábort a Közmunka-és Közlekedésügyi Minisztériumba államtitkárnak, ahol kora legjelentősebb közlekedéspolitikusává vált. A vasút- és közútfejlesztésben maradandót alkotó Baross Gábornak köszönhetően épült volna meg a Baja és Arad közötti 301 kilométer hosszú útszakasz, aminek jelentősége a vasútvonal szempontjából az, hogy a halasiak inkább az utat, mint a vasutat támogatták.

A korabeli jegyzőkönyvek alapján nem véletlen: a Halas és Majsa közötti útszakasz megépítésébe fele-fele arányban akarta Halas bevonni Majsát, annak ellenére, hogy a közút csak 10 százalékban érintette Majsát. A majsai képviselők ezt nem hagyták, jogorvoslatot kértek, erre aztán Halas is behúzta a kéziféket, nem támogatta a vasútépítést.

Idővel aztán Halason is belátták, hogy szükség van a vasútra – mesélte tovább az érdekfeszítő történetet a majsai alpolgármester -, így 1908. decemberében már a vasútvonal továbbépítéséről döntött a majsai testület, hiszen akkor már működött Félegyháza és Majsa között a vasútvonal. Épp ez jelentette az újabb problémát: a minisztériumi küldöttséghez  Félegyháza nem csatlakozott, mivel úgy gondolták, hogy az új vasútvonallal csökkenne Majsa tőlük való gazdasági függősége. Ahogy azonban a halasiak, úgy a félegyháziak ellenállását is sikerült megtörni, s megkezdődhetett az építés: – Az időtájt nem pártközeli közbeszerzésekkel szerezték az oligarcháknak a munkát – jegyezte meg tréfásan Fogl András alpolgármester derültséget keltve -, így a vasútépítés rengeteg környékbeli iparosnak, munkásnak jelentett az elkövetkező években megélhetést.

Alig négy év múlva a Kiskun Halas Helyi Értesítője című lap 1912. október 16-án már arról számolt be: „A kereskedelmi miniszter a Majsa-Halas vasút megnyitását október 18. napjára rendelte el. Felhívatnak mindazok, kik a vasút építése körül érdekelve vannak, hogy a jelzett napon de. fél tízkor, Kiskunhalas város vasúti állomásán jelenjenek meg. A vasút a következő napon, október 19. napján adatik át a forgalomnak.”

És így is történt. Azért annyira zökkenőmentesen ez se ment, a korabeli kiskunmajsai újság arról számolt be, hogy „Különösebb ünneplés nem történt, mert a megnyitás hol az egyik, hol a másik napra lett kitűzve. A majsai elöljáróságot a pontos időpontról nem értesítették. A vasúti menetrend nem alkalmazkodott a helyi igényekhez, mert aki reggel elment Halasra, az estig nem tudott mivel visszautazni.”

A kiskunmajsai alpolgármestert követően a Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány elnöke, Szabó Gyula idézte fel a vasútvonal száz éves történetét készülő kiadványát alapul véve, majd leleplezték az erre az alkalomra készült emléktáblát. A centenárium alkalmából a Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány vasúttörténeti kiállítást rendezett, a program ott folytatódott

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

Régi idők vasúti közlekedése

Next post

40 év: Emlékezés – Találkozás