A sok vásárfia, bemutató között órákon keresztül el lehetett lófrálni: élőben meg lehetett nézni a szőlőprés működését, a hordó készítést, teknő faragást, vagy éppen azt, hogy is készül a szilva lekvár.

Szüreti Fesztivált rendezett szeptember közepén a Jonathermál Zrt. a Kemping területén. A fesztivál programját sikerült úgy összeállítani, hogy a nap minden részére jusson valami érdekes látnivaló. Délelőttre buszos tanyalátogatást szerveztek, és ekkor nyílt meg a Pannónia motorok kiállítása is, ami még ott jártunkkor, délután is látható volt. A csettegők versenye is erre az időpontra lett meghirdetve, illetve a fogathajtó bemutató, így bármikorra is tervezte az emberfia a szüreti látogatását, látványosság az mindig akadt.

Még akkor is, ha esetleg még később vetődött ki valaki a kemping területére. A sok vásárfia, bemutató között órákon keresztül el lehetett lófrálni: élőben meg lehetett nézni a szőlőprés működését, a hordó készítést, teknő faragást, vagy éppen azt, hogy is készül a szilva lekvár: Kemény munkával, jó nyolc órán keresztül kell az üstben rotyogó masszát kevergetni, és ha jól értettük, akkor van kész, ha a keverésnél látszódik az üst alja.

A lekvárt egyébként épp a Jonathermál sátránál főzték, és ha nem kérdezte meg az ember, mi is fő az üstben, nem lehetett rájönni a teret betöltő illatok miatt. A sátor szomszédságában készült  ugyanis a jó bográcsos marhalábszár-pörkölt – alap nélkül, egyszerre felrakva, sok vöröshagymával és kevés fehérpaprikával -, és egy igazi gasztronómiai látványosság, amit a vendégek nem győztek lefotózni: a nyárson sült malac.

Ezt egyébként nem akárki, a borairól híres Bock-pintészet panziójának főszakácsa készítette, Pólics Gábor, aki Pellikán Zsolték baráti meghívására segédkezett a fesztiválon.

Itt meg is álltunk egy pillanatra, hogy meghallgassuk Pólics Gábort:

 “Ez a malacsütési mód eredetileg Horvátországból származik. A háború után lett igazából ismert Pécs környékén, amikor sokan átköltöztek, s a hagyományaik szerint sütötték a malacot. Átvettük mi is, de ekkor még nyitott térben csináltuk, amivel az volt a gond, hogy mire megsült a malac, eltüzeltünk negyed köbméter fát. Ráadásul csak csontosan tudtuk feltenni a malacot sülni, és ahogy sült, ott teljesen szétrepesztette a bőrt.

Mi szerettünk volna valami olyat, hogy csont nélkül is meg lehessen sütni. Ennek például az az előnye, hogy mindenki azonos minőségű adagot kap, nem fordulhat az elő, hogy valaki csont nélkül kapja a húst, akinek meg nincs szerencséje, az csontosan. Szép egyenletesen fel lehessen vágni, ezt szerettük volna.

 Az élet segített megoldani ezt a kérdést. A szomszédomba költözött egy olasz, akinek volt egy ilyesmi sütője, aminek ugyanilyen nyársai voltak. Erre fel lehet húzni a malacot, tulajdonképpen ehhez fejlesztettük ki az eljárásunkat, s szereztük be hozzá a sütőket. A malacot kicsontozzuk, kiszedjük a gerincét és az oldalát, rátekerjük a nyársra, és így látványosan, de mégis ízlésesen el tudjuk készíteni az ételt.”

A malacsültön továbblépve beszélgettünk még Pólics Gáborral a Bock panzió étterméről is, a különleges villányi borokról, a borvacsorákról, de a tőlünk néhány méterre vetélkedőt vezető Laci Betyár túl harsogta diktafonunkat: Felkérem az NDK-s magyarok csapatát, vegyék fel puttonyukat… Nem, nem kell megijedni, nem, húzták fel megint a berlini falat.

Biztos, ami biztos, azért csak arrébb sétáltunk, ahhoz a látványkovácshoz, akire előzőleg már felfigyeltünk. Egy óriási embert kell elképzelni kalapáccsal a kezében, aki a legkifinomultabb tárgyaktól az óriási fegyverekig mindent képes elkészíteni. Oppenauer Péter díszkovács és fegyvermester Ózdról érkezett:

Oppenauer Péter fegyvermester

A kovács szakmát nagyapámtól tanultam. Több munkahely után döntöttem úgy, hogy saját kovács műhelyt nyitok, dísztárgyakat, használati tárgyakat, fegyvereket készítünk. Amikor ilyen fesztiválokon járunk, akkor különleges szolgáltatásként lehetővé tesszük, hogy az érdeklődők is kipróbálhassák a kovács mesterséget, mindenki elkészítheti a maga kis dísztárgyát a kovácstűz, az üllő és a szerszámaink segítségével.

Kiknek készítenek fegyvereket?

Huszonöt egyesületnek, akik között a huszár bandériumok épp úgy megtalálhatók, mint a római katonák vagy éppen a vikingek. Általában határozott elképzelésekkel, pontos leírásokkal jönnek fegyvert készíttetni, amiket aztán, ha megcsináltam, használni is megtaníttatom magam.

Elég súlyos tárgyaknak néznek ki, nem lehet könnyű velük harcolni.

Valóban nem, de hát ezekben a korokban az emberek nem müzlin nevelkedtek. Ez egy kicsit olyan, mint amikor megkérdezik tőlem, nehéz-e a kovács mesterség. Nekem nem, mert hatéves korom óta ezzel foglalkozom, ebben nevelkedtem. Így lehet ez a nehéz fegyverekkel is: nekünk súlyosnak tűnnek, nekik biztos nem volt az.

Nagyapja is készített fegyvereket?

Hogyne, hiszen ő is fegyvermester volt. A Horthy-korszakban a tiszteknek készített kardokat például, a II. világháború idején a hadsereg számára szuronyokat, tőröket, késeket.

Mire kell a leginkább ügyelni egy kard elkészítésénél?

Az anyag minőségére, a hőkezelésre és az edzésre nagyon oda kell figyelni. Meg kell találni azt a kompromisszumot, hogy a kard még ne törjön el, de éltartó legyen, tehát egyszerre legyen kemény és rugalmas.

A látványkovács műhelyéből a Dósai-pincészet felé vettük az irányt, hiszen nincs szüreti fesztivál bor nélkül. Itt helyi különlegeségeket lehetett megkóstolni, s aki kedvet érzett, egy tesztet is kitölthetett a Kunsági Borvidék borairól, különös tekintettel a Majsai Kövidinkára…

A Jonathermál szüreti fesztiválja egy jól felépített, színes programokat kínáló rendezvény volt, ahol a távolról érkező vendégek épp úgy kikapcsolódhattak ezen a nyárias napon, mint a kiskunmajsai érdeklődők. Aki idén nem volt, jövőre látogasson ki. Megéri.

No Comment

Minden vélemény számít!

Previous post

Kiskunmajsa első taxisa lett a város díszpolgára

Next post

Cipőgyártásra szövetkeztek hatvan éve